907-ben egyesült európai haderõ gyûlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett).
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erõ koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".
Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fõ körüli létszámban gyûlt össze a csapásmérõ erõ.
Még a jóval késõbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult elõre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres fõerõ az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedõ felderítõ hálózata miatt jó elõre tudott a készülõ pusztító háborúról.
A törzsszövetség egyesült fõerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta.
Az egyenként 10ezer fõs lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsõt Õ maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllõ(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadmûveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsõként az inváziós flotta sorsa pecsételõdött meg: gyújtólövedékekkel tûzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élõerõben kb. 95%os veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult/40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg 'orra elõtt' , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklõ csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelõ napból záporozó több tízezres nyílfelhõre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklõ ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fõs túlélõ csoport menekülés közben próbált
rendezõdni de a magyar könnyûlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepõen kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderõre rátört a királyi õrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részrõl a német üldözõk csõbe futottak mert a környezõ erdõkbõl kitörõ magyar lovasság a megforduló fõerõkkel õket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreibõl pedig a flottavezetõn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober Enns - innen a meséink 'Óperenciás tengere'/ valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István idején elõször, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. /
Árpád fejedelem két (három) fiát vesztette és Õ maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba õse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderõnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belõle.
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erõ koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".
Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fõ körüli létszámban gyûlt össze a csapásmérõ erõ.
Még a jóval késõbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult elõre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres fõerõ az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedõ felderítõ hálózata miatt jó elõre tudott a készülõ pusztító háborúról.
A törzsszövetség egyesült fõerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta.
Az egyenként 10ezer fõs lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsõt Õ maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllõ(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadmûveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsõként az inváziós flotta sorsa pecsételõdött meg: gyújtólövedékekkel tûzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élõerõben kb. 95%os veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult/40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg 'orra elõtt' , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklõ csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelõ napból záporozó több tízezres nyílfelhõre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklõ ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fõs túlélõ csoport menekülés közben próbált
rendezõdni de a magyar könnyûlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepõen kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderõre rátört a királyi õrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részrõl a német üldözõk csõbe futottak mert a környezõ erdõkbõl kitörõ magyar lovasság a megforduló fõerõkkel õket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreibõl pedig a flottavezetõn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober Enns - innen a meséink 'Óperenciás tengere'/ valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István idején elõször, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. /
Árpád fejedelem két (három) fiát vesztette és Õ maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba õse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderõnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belõle.
http://vimeo.com/8120127
http://video.google.ro/videoplay?docid=-6956710172129938323&hl=hu&emb=1#
http://torontoicserkeszek.multiply.com/journal/item/248
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése