Összesen 13 jelentkezőből 12-en meg is jelentek a Sugás Áruház előtti parkolóban. A résztvevők kényelmét Sepsiszentgyörgy és a mogyorósi-tető (865 m) között három személygépkocsi és a Jaxtrem Sportklub utánfutója szolgáltatta. Egyik járművezető kisebb késése végett és a körülményes szállítás végett, a kerékpártúra csak 11.25-kor kezdődött a mogyorósi-tető közelében. 1 km-es távolságon emelkedővel kezdtük a mogyorósi tető közelében az ojtozi csárdától, ez elégé meg is fogta a társaságot, elszoródott a csapat.
A mogyorósi-tetőn csodálatos kilátás nyílt a Berecki Havasokra és a Nemere hegységre. Nem sokáig időztünk a pihenéssel, hiszen még az elején voltunk. Az ereszkedő 6 km-en keresztül az Anselmo fogadóig egyeseknek az adrenalin pezsgésében, kanyarokban gumiabroncs nyikorgások közepette, mások a félelem tunning erejével markolták a fékkarokat. Az Anselmo fogadó előtt 2 perc szünet volt csak ameddig mindenki beérte a csapatot.
Közel 2,5 km után az út jobb oldalán elértük, a "Hármas csorgó" mellett a Rákóczi vár romjait. A vár feltételezhető falai fölött állva, 627 m magasan egy rövid előadást tartott a túravezető, Bordi Zsigmond Lóránd "Az ojtozi-szoros Rákoczi-vár 2004 évi régészeti kutatása" című írásából. Innen miután szemügyre vettük a szeméthalmazt az út mellett a vár tövében és csoportképet készítettünk a vár 634 m magasan található feltárt falainál, visszaindultunk az Anselmo fogadó irányába. Az Anselmo fogadónál a személyzetből egy fiú a hátsó udvarban végig pörögte az épület múltját 1882-től, Pittino Anselmo-tól napjainkig. Az emelkedőnél az Anselmo-tól két túrázót a kísérőautó szállított a 790 m magasan levő ojtozi csárdáig. A többiek egymással versenyezve, volt aki 21,5 km-es átlaggal tekert.
Bereck központjában Balogh András kultúrfelelős fogadott, Gábor Áron egész alakos szobra előtt. Rövid település ismertető után együtt elmentünk Gábor Áron emlékházához, amely a szobortól 200 méterre található. Csoportkép készült itt is és tovább gurultunk Lemhény irányába. Lemhényben a rövid idő végett csak a Kézdialmás és Lemhény közötti hegyen található Szent Mihály katolikus vártemplomot látogattuk meg, de csak kívülről. Itt a védőfalak árnyékában ebédszünetet tartottunk.
Kézdialmáson a központban található szabadtéri kútnál oltottuk szomjunkat, majd Esztelnek irányában tovább gurult a 13 fős társaság az autóvezetővel együtt.
Esztelnek felső felében megálltunk a kolostor épülete előtt és a túravezető röviden ismertette a település múltját és jelenét.
Kézdiszentkereszt vagy másképpen polyáni templom és hősök emlékműve előtt fogadott a település tanintézmény vezetője, Pál Varga Ilona igazgatónő. Tartalmas előadás után könyvet adományozott a túrázóknak és megmutatta a polyáni szénsavas borvíz felé vezető utat. Az ekések is viszonozták az ajándékot egy 2013-as EKE naptárral. A borvíz egy kitérőt jelentett a reggel ismertetett útvonalhoz képest, de senki nem bánta meg a Perkő mögötti élen való kerékpározást. A csodálatos idő, a naplementéig hátralévő 2 óra, egyik oldalt a Kászon völgyével, a másik oldalt a Berecktől Kovásznáig elterülő táj, mindent kifizetett. Amikor fiatal fenyőerdő mellett haladtunk el, akkor még jobban fokozódott a varázs ami már mámorban tartott bennünket. Az utolsó szakaszon a Perkő kápolnáig izomrostok teljes megfeszülésével tudtunk csak kitekerni és mikor mindenki felért, a társaság a szent hely tiszteletére egy kis csenddel áldozott a zarándok helyen.
Fotózás közben az egyik képen a magasba emeltük mind a 12-en a drótparipáinkat a Perkő hegy keresztje mellett. Egy kíváncsi turista kérdésére pedig viccesen a következő formában válaszoltunk: "Nem uram, a tatárok elől menekültünk ide, hogy jelt adjunk a háromszékieknek a veszélyről és új csatasorba rendeződve visszaverjük a fosztogató tatárt."
Innen egy kis pihenő után a Kézdiszentléleki vártemplom mellett egyesülve a kísérő autóval egyenesen Kézdivásárhelyig karikáztunk.
A város központjában a csapat tisztelet kört téve, a városvégi MOL kúthoz tartott ahol az autóink vártak ránk. A 45 perces csomagolás és az emlékoklevelek kiosztása után, még volt kedve 18.45-kor Orosz Jánosnak és Bálint Alfrédnek erőltetett tempóban Sepsiszentgyörgyig tekerni, amit el is értek épségben, jó kedvel 57 perc alatt.
A túrázók jól érezték magukat, de megjegyezték mindenesetre, hogy ezt jövőben csakis 2 naposra kell hagyni, nyár ideje alatt és korábban kell indulni.
Köszönet a segítségért: Édesapámnak, a kísérő autó vezetéséért, a sepsiszentgyörgyi Jaxtrem Sportklubnak az utánfutóért, Kozma Zoltánnak az utánfutó vontatásáért valamint a házigazdáknak akik fogadták csapatunkat a honismereti kerékpártúra ideje alatt.
Résztvevők: Zsigmond Éva, Farkas Sándor, Vidican Ildikó, Borsos Mónika, Bács Mihály Gábor, Miklós Jácinta, Kozma Zoltán, Orosz János, Imreh Zoltán, Abonyi Lóránd, Bálint Alfréd Norbert, Kiss András István túravezető és Kiss András kísérőautó vezető.
Összesen 60 km-t gurultunk kerékpáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése